Ujvári bíró visszaélt a felülmérlegelés tilalmával. Az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, mivel tényállása részben felderítetlen,

1. a tekintetben, hogy a felismerő tanú a bűncselekmény napján Bene Krisztiánt látta volna álarcban távozni a felismerésre bemutatással kapcsolatos anomáliák (a gyanúsított fényképes "magánkörözése" a napilapokban, valamint tanú "véletlen" találkozása az ügyvédje társaságában várakozó gyanúsítottal), és a tanú következetlen magatartása miatt (csak a bemutatás utáni kihallgatáson tett említést arról, miszerint "véletlen" találkozott a bemutatásra várakozó gyanúsítottal, s a találkozáskor már felismerte volna). A tanú egyébként jóhiszeműen hihette, hogy a találkozás véletlen volt, sőt, még az is előfordulhat, hogy igaza volt ebben.

2. a sértettnek az elkövető ismereteire vonatkozólag levont következtetéseit illetően, függetlenül a sértett döbbenetes szavahihetőségétől, pusztán csalhatatlanságát vitatva is.

A bizonyításfelvétel során a tanú megerősítette felismerésre bemutatás manipulált voltának eshetőségére rávilágító állítását a "véletlen" találkozásról.

Így Be. 593. § (1) b) alapján felülmérlegelhető a felismerésre bemutatás és a sértett vallomásának következtetései, miáltal az Ujvári ítéletének indoklásában foglalt 3 "egymást erősítő" bizonyítás közül kettő alapját veszti (a sértett következtetésin alapuló enélkül is, logikai hibák miatt érvénytelen, a vád és a vele összejátszó bíró megfeledkezik arról, hogy az információ átadható). A harmadik, látszólag csak az alibi igazolás kudarcán alapuló ráadásbizonyítás pedig, valójában petició principii, így ez sem bizonyítás, tehát a vádlottat fel kellett volna menteni.

Ezzel szemben Ujvári ítéletének indoklásában a 3. bekezdésben ez áll:

"A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.480/2016/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést helytálló indokainál fogva fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem követett el perrendi szabálysértést. A bizonyítékok körültekintő értékelése alapján megállapított tényállás - a védői állásponttal szemben - megalapozatlansági hibától, hiányosságtól mentes és az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, a vádlotti védekezés elvetésének érveit logikusan és kellő részletességgel fejtette ki. A felmentést célzó védelmi fellebbezés a bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadja, amely az ítélet megalapozottsága miatt, a felülmérlegelési tilalom folytán a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethet. A másodfokú eljárásban is irányadó tényállás alapján a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményét törvényesen minősítette, helyes jogi indokolást adott arra nézve, hogy a vádlottnak a testi épség elleni cselekményét miért értékelte a vádtól eltérően."

Ennek alapján Ujvári nem egyszerűen téves ítéletet hoz, amely iudicium nullum (akárcsak az elsőfokú ítélet), hanem egyértelműnek látszik, hogy tisztességtelenül eljárva megsérti egyfelől az ártatlanság vélelmének elvét, amennyiben eleve bűnösnek tartotta a vádlottat (helytelen az ártatlanság vélelmét puszta formális illemszabálynak tekinteni, több annál, mint hogy udvariasan kell elítélni a vádlottat), másrészt megfosztotta a vádlottat a védelem jogától, az elsőfokú ítélet elve tévesen eldöntött megalapozottságának kérdésében nem járva el nyíltan (ha a bíró időben világossá teszi álláspontját, a védelem érvelhetett volna ennek figyelembevételével alaposabban a bíró tévedését cáfolva).A logikailag semmis ítéleteken alapuló, és a Be. 615. § alapján összhangzó ítéletekre hivatkozva az érdemi jogorvoslatot megtagadó jogerős ítélet iudicium non existens. Az ügyben született összes határozatot hatályon kívül kell helyezni, ha a Kúria végzése hatályos, akkor azt is.