Az ártatlanul elítélt Bene Krisztián bűnössége nem lett bizonyítva. A Gál András perbeszédében vázolt "bizonyítás" feltételezésem szerint Regásznak tulajdonítható. A "bizonyítás" azon alapult, hogy a sértett minden következtetésének hitelt adva a megfelelő ismeretekkel rendelkező személyek száma 3 főre redukálódott: volt férj, Bene, élettárs, akik közül csak Bene lehetett az elkövető. Ennek a bizonyításnak az érdekeltségéről bíróság előtt félrevezetően nyilatkozó sértett abszolút szavahihetőségébe vetett naiv hit mellett két gyengéje van. A sértett időbeosztására, egészségére, lakására vonatkozó ismeretekkel mások is rendelkezhettek. Például a sértettel kapcsolatban lévő más orvosok, állatorvos. A másik probléma, hogy csak az lett bizonyítva, hogy az elkövető benfentes információval rendelkezett a sértettről. Így az elkövető lehetett a volt fér, vagy az élettárs által felbérelt bűnöző. A megbízásnak nem kellett feltétlen lúggal leöntésre vonatkoznia, az lehetett nem kívánt fejlemény. Az élettárs befolyásolhatta a sértettet, hogy Bene Krisztiánra terhelő vallomást tegyen.
Azt tudjuk, hogy, mint Ujvári bíró az anonimizált ítélet 68. oldalán beszámol róla, a felismerésre bemutatás - annak ellenére, hogy Ujvári tévesen az érvényességét állapítja meg - érvénytelen volt:
7. sz. tanú a rendőrség aulájában is látta a terheltet. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy erről a tanú maga tettemlítést a felismerésre bemutatás utáni kihallgatásakor, előadta, hogy amikor megérkezett, az aulában több személy,legalább nyolcan várakoztak és közülük egy télikabátban, sálban lévő ember nagyon méregette őt, látta, hogy megismerte, hogy tudja, hogy találkozott már vele. Ekkor egymásra néztek és megismerte azt a férfit, aki a lépcsőházban mellette elhaladt. Mivel a személy felismerte a tanút és a tanú felismerte a személyt, máshonnan nem emlékezhetett rá (nyomozati iratok 903. oldal). Ezt megismételte a pótnyomozás során is (pótnyomozati iratok 87.oldal). Az elsőfokú eljárás során elmondta továbbá, hogy arra nagy hangsúlyt fektettek, hogy ne lássák egymást,véletlen volt, hogy akkor meglátták egymást (elsőfokú iratok 15. számú jegyzőkönyv 15. oldal). Ezt a hatóságoktól független, véletlen találkozást erősítette meg a megismételt másodfokú eljárásban tett nyilatkozata is, miszerint meg is lepődött, hogy miért vannak ott egyszerre, mert arról volt szó, hogy nem fogja tudni, hogy ő ki és nem találkozik vele(Fővárosi Ítélőtábla 16.Bf.212/2017/48. számú jegyzőkönyv 23. oldal).”

DR. IBOLYA TIBOR KIHALLGATÁSI TAKTIKA A NYOMOZÁSBAN című jegyzetfejezete 40. oldalán olvasható az alábbi szövegrész:

„A fogadás szakasza. A gyanúsítottat olyan időpontra idézzük be és olyan helyen várakoztassuk (amennyiben ez egyáltalán szükséges), hogy ne találkozhasson az ügy más szereplőivel. Nemcsak az a veszély áll fenn, hogy összebeszél valakivel, hanem felismerésre bemutatáskor is joggal hivatkozhat arra, hogy a tanú azért ismerte fel, mert néhány perce vagy órája találkoztak a folyosón. Előfordulhat az is, hogy egy ilyen találkozás miatt egy újabban felkutatott sértettel való szembesítés elveszíti váratlanságát stb.”

Ammennyiben a találkozás történetesen mégsem lett volna véletlen, akkor az efféle manipuláció neve Oklahoma showup.

A felismerésre bemutatás azért is érvénytelen, mert miután az ügyészség ejteni akarta az ügyet, 2013 júliusában azonosításra alkalmas fényképek jelentek meg a sajtóban Bene Krisztiánról, mint az ügy gyanúsítottjáról.

A Blikk cikk: 2013. júl. 12. 17:35 Savazással gyanúsítják, de kiengedték az orvost

A Pesti Riport cikk: 2013.07.13. 9:40:43 Kegyetlen bűncselekménnyel gyanúsítják, de kiengedték a kórházigazgatót

beneszabad_ben.jpg -9aktkpturbxy82ymiynjg1ymmxzju1zmvhmgy2nwm2zjvmzgu4zwnknc5qcgerlqlnayaawsm.jpeg
Némely fénykép nyilvánvalóan a sértettől származott. Regász Márianak valószínűleg tudomása volt az azonosításra alkalmas fényképek megjelenéséről. Jogászként tisztában kellett lennie vele, hogy ez kizárja érvényes, felismerésre bemutatás lefolytatását, melynek során a felismerés befolyásolástól való mentessége biztosított. Azzal, hogy elhallgatta a hatóságok előtt a felismerésre bemutatás akadályát képező, illetve annak érvénytelenségét okozó, általa ismert tényeket valójában félrevezette a nyomozó hatóságot, és a bíróságot.
Regász Mária indította a manipulatív médiahadjáratot, melynek eredményeképp médiaítélet született. Az ilyen tisztességtelen eljárás angol nyelvterületen trial by media néven ismert.